– Na, húzz innen, Emi! Játssz valahol másutt! Zavarsz! Nem látod, most mélyen depressziós vagyok – motyogta Dezső, a varjú, és valóban lógott füle-farka. Emit nagymértékben megdöbbentette Dezsőnek ez a szokatlanul antiszociális megnyilvánulása. Először is, ez itt az ő kertrésze, még anya…

A tavasz a színek tömegét öntötte a szürke Váci utcára. Eltűntek a fekete és sötétkék télikabátok, a barna bundák, és előkerültek a szivárvány minden színében pompázó tavaszi hacukák. Mindezek tetejébe a házak közé befröccsenő napsugár igazi mosolyt varázsolt a sétáló, bámészkodó, vagy határozott…

Kisvirág ajánlása: - "Egy decemberi estén elmeséltem Jocónak egy réges régi álmomat. Kis-nagylányként mindennél jobban vágytam arra, hogy a szalagavatómon, ahogy a többi lány is, táncolhassak az apámmal, és A Fiúval. Apám már nem volt, A Fiú még nem jött el, így csak néztem, ahogy a barátnőim…

Ajánló: Ennek a novellának a műfaja manapság fantasy, vagy thriller. Régen egyszerűen mesének hívtuk. Nem akartam, hogy a pici lányom saját mese nélkül nőjön fel, hát írtam neki egyet. Közben az idő elszállt és ő már nem olvassa, hanem éli a meséket. Az így magára maradt „művet” megosztom most…

  A kávéház, ahol a lány órák óta ücsörög, rendkívül patinásnak tetszik. Bár a csillárban a gyertyák helyett most energiatakarékos izzók küzdenek a félhomállyal, de a tapétát valószínűleg Garibaldi önkéntesei cserélték, a port pedig a doberdói áttörés tiszteletére törölték le utoljára. Rég volt…

Egyszer egy kislány (na… jó, akkor már nagylány volt) Rómába utazott volna. Minden előkészítve, megszervezve: hotel, repjegy, stb. Egy váratlanul felmerülő probléma az utolsó pillanatban megakadályozta az utazást. A hölgy vigasztalhatatlanná vált és én is csak távolról szemlélhettem a bánatát.…

Mahmud a parton ült és a csillagokat bámulta a mozdulatlan víztükörben. A félhold fénye ezüsthídként csillogott a tavon, ferdén átívelve a szemközti oldalra. Gyakran eljátszott a gondolattal, hogy ez a híd a paradicsomba vezet, ahol hurik százai kényeztetik az igazhitű harcosok legkiválóbbjait. Mert…

Nagytiszteletű FelségLassan két éve már, hogy színed elé járulhattam, de szépséged fénye még most is vakít. Tengerjáró ember lévén nem kenyerem a betűvetés, így nem is nagyon találok szavakat azon esztétikai élmény leírására, melyet látásod okozott. Nem erőlködöm tehát, hanem rátérek mondandóm…