Nagytiszteletű Felség
Lassan két éve már, hogy színed elé járulhattam, de szépséged fénye még most is vakít. Tengerjáró ember lévén nem kenyerem a betűvetés, így nem is nagyon találok szavakat azon esztétikai élmény leírására, melyet látásod okozott. Nem erőlködöm tehát, hanem rátérek mondandóm lényegére.
Felség! Könyörgöm kegyelmezz szegény ártatlan fejemnek. Vagy, ha már nekem vesznem kell, legalább a rokonaimat mentsd meg a karóba húzástól!

Felség, én két év alatt végigsöpörtem a Nyugat-Indiákat és mindent, ami fényes és mozdítható volt, elhoztam Neked. És akkor jön egy ilyen John Smidt és….., de inkább kezdem az elején.
Alig kötöttük ki az Aranyszarvast a város alatt (a járványügyi biztos csak idáig engedett fel) máris kezdődött a bosszúság. Az Emigration* nem engedte partra lépni a Felségednek ajándékba hozott vadakat, mondván: majd bevándorlási engedélyért folyamodnak. A egészségügyi vizsgálat, pedig megállapította a fedélzetmesterről, hogy bubopestises. Pestises egy frászt, mondtam én, pár órája részegen beesett az ágyúgolyók közé, azért a sok fekete dudor rajta. Másfél óráig vitatkoztunk, mire végre a szakács megtalálta a megoldást. A vizsgálat egyik tagját bedobtuk az ágyúgolyók közé, és neki is ugyanolyan fekete dudorai lettek, mint a fedélzetmesternek. Ettől megnyugodtak és elmentek. Már éppen kortyolni akartam egyet abból a jóféle portóiból, amit még felségedtől kaptam ajándékba induláskor, és amit azóta dugdosok a vitorlamester elől aki csak az én kabinomban hajlandó megcsinálni a szabásmintát az új vásznakhoz, mondván, itt nem zavarják, és közben felszív mindent, aminek alkoholtartalma van. Szóval épp töltök, mikor belép az első tiszt és zavartan hebeg. – Captain, John Smidt van itt és port state control* lesz meg izé … ISM CODE audit*. – Felség, én kevés dologtól rettenek meg, személyesen vezettem a rohamot Cadiz ellen, de most, valahogy rosszat sejtettem.
– Piálunk, piálunk? – nyomult be a kabinomba egy ellenszenves alak akiről aztán kiderült, ő John Smidt a port state control. Mivel az Admiralitás megbízólevelét lobogtatta nem öltem meg azonnal. Sőt, nagy tisztelettel érdeklődtem, mely tengeri ütközetben tüntette ki magát, hogy ily fiatalon kapitányi rangra emelkedett. – Egyikben sem! – válaszolta kurtán. – Kétszer futottam ki a tengerre, mindkétszer hánytam! Azóta útálom! Nem is értem Önöket, mit esznek ezen a tengerészesdin, amitől állandóan az ember fülén jön ki a gyomra.
– Akkor mitől kapitány, – tettem fel a logikusnak tűnő kérdést.
– Mert megmentettem az admiralitást és a kancelláriát a becstelenség vádjától. Az akkoriban történt, amikor Önök, világcsavargó kapitányok a nyakunkba öntötték a spanyol ezüstflottát. Egy rakás szarrá lőtt gálya tele ezüsttel. Mindezt lekönyvelni gigászi küzdelem volt. Az idő tájt a Kancellárián voltam nélkülözhetetlen Főkönyvi Segédmásolóként. A harmadik negyedévi záráskor szabadult el a pokol. 75478 font hiányt borított ki a mérleg. A Kancellár már méregpoharat rendelt a helyi gyorsétteremből, az Admiralitás Első Lordja pedig leöntötte magát alkohollal és zokogva könyörgött, hogy gyújtsák rá az új egyenruhát. Szerencsére jelentéstételre be volt rendelve néhány tiszt, akik gyorsan leitták az öregről az alkoholt, mielőtt tüzet fogott volna Őlordsága. Én emlékeztem, egy furcsa, szinte már anomális könyvelési tételre. Az tűnt fel a könyvben az egyik gályával kapcsolatban, hogy a rezsi rovatban nem szerepelt sem rakpartilleték, sem a rakodómunkások bére. Csak a selejtezés és átsorolás. Szóval az történt, hogy a romossá lőtt gályát átsorolták faszenes bárkának, de
közben elfelejtették kirakni. Ott várakozott az ócska faszénszállítók között 75.478 font értékű ezüsttel a raktáraiban és várta, hogy megrakják faszénnel és felvontassák Londonba. És én ezt onnan a kis írótáblám mögül, csupán a könyvelést olvasva kiderítettem. Meglett az ezüst, penny-re stimmelt a könyvelés. A Kancellár azonnal rám íratta a sírhelyét a Westminster Apátságban, az Első Lord, pedig megkérdezte mi akarok lenni. Kapitány, vágtam rá azonnal gyermekkori álmom, de már megbántam, mióta láttam a tengert.
Felség, ez volt John Smidt kapitányságának rövid története. Miután ezt elmesélte, egy rémálmot szabadított rám. Közölte: körbefuttatta a szemét azon a korhadt deszkahalmon amit én hajónak merek nevezni. (Csak zárójelben említem, Felség, ezt a hajót rettegi minden vízenjáró Barcelonától Jamaikáig) Az ágyúkról csöpög az olaj a Temzébe, nincs oil spil kitt*, nincs kifüggesztve az ágyúolajzási terv. Olajnaplót* kért Felség, és mivel nem tudtam adni, magából kikelve üvöltözött, hogy ők a lelküket kiteszik ott a hivatalban, mi felelőtlen semmirevaló csavargók pedig tönkre tesszük a játékukat.
– De megbánom én, mert már más idők járnak! Szigorúan megbüntet: teljes vagyonelkobzás és olajban főzés nagynénéig bezárólag. Felség, szegény Lisa néninek gyenge a szíve, pánikbeteg és teljesen süket. Sokat rontana rajta az idegeskedés meg ez az olajfőzőcske. Legalább őt kíméld!
Aztán még nekem ugrott az új vitorlák és kötelek miatt is, hogy nincs bennük regiszteri pecsét, meg hol vannak a kötélbizonylatok? Próbáltam megértetni vele, hogy a vitorlákat a fiúk varrták, mert a régit ronggyá lőtte egy kisebb spanyol hajóraj a Mexikói öbölben és a kötelek is tökéletesen működnek, áthoztak minket az Atlanti-óceánon. Az kevés – veszekedett velem – az első kikötőben regiszteri szemlét kellett volna kérni. Felség, én csak spanyol fennhatóság alatt álló kikötőkben voltam és mire én is partra keveredtem, az ilyen izé…regiszterfélék nemigen maradtak meg, de még az alkirály is halott volt általában. Baromi jó tüzéreim vannak, és a fiúknak is gyorsan jár a keze. – Akkor konzuli halasztást kellett volna kieszközölnie – replikázott tovább. Felség az út során egyetlen konzullal találkoztam, a guatemalai spanyol főkonzullal, aki már szinte betegesen ragaszkodott hozzá, hogy párbajozzak vele. Három felcser tartotta benne a lelket, amíg gyónt, mikor végre kerítettünk neki egy papot a romok alól. A karjaimban halt meg és semminemű okmányt nem volt hajlandó meghosszabbítani. Hálából a papért elárulta viszont, hova dugták az azték királynő aranyát, ami elő volt készítve a behajózásra és már bele volt ütve Fülöp védjegye. Nos, ebből a kollekcióból küldtem Felségednek mindjárt érkezés után egy figyelemre méltó darabot, az Azték királynő két és fél kilós színarany nyakékét, ami ötvösmunkának is kuriózum.
Ezek után Smidt kapitány áttért az ISM-re. Mindenféle dossziékat követelt, amikben teleírt papíroknak kellene lefűzve lenniük. Felség, ez az eszement azt akarta, hogy minden manőverkor, mielőtt a matrózok felmásznak az árbócra a vitorlákat kezelni, mindegyikük aláírjon valami Permit to Work-ot*, amit az első tiszt állít ki és én is láttamozok. Királynőm, ha ezeket végigcsinálom, még mindig itt bohóckodok valahol a csatornában, pedig azóta már kirámoltam a Nyugat-Indiákat. (De ezt már említettem.)
Próbáltam magyarázni neki, hogy itt Tengerészek vannak, mindenki tudja a dolgát, kisfiú koruk óta ezt játsszák, tanulják, gyakorolják. 30 kg papírtól nem fog jobban menni. Erre legjobb példa az unokaöcsém. Kiváló papírjai voltak, szorgalmasan csinálta a zárt térben végzendő munka tesztjeit: gázmentességi vizsgálat, oxigéntartalom mérés, stb… mégis kirúgták az állásából. A Towerban volt börtönőr, de klausztrofóbiában szenvedett a nyomorult és estére már sikongatott a félelemtől, mikor osztotta a vacsorát. Az ételt meg rendszeresen kiborította, mert gyakran hasra esett a biztosítókötélben. Odáig fajult a dolog, hogy a rabok petíciót nyújtottak be az igazgatónak: inkább őrzik és ellátják magukat, de ezt a szerencsétlent távolítsák el a Towerból, mert viselkedésével aláássa a nagy múltú intézmény tekintélyét, ahol raboskodni is kitüntetés. Ennyit a papírról.
Ezen a ponton Smidt kapitány rendkívül ideges lett, azzal vádolt, hogy gúnyt űzök a hatalmas munkával felállított szisztémából. De nem is csodálkozik rajta, mert én egy abszolút antiszociális, együttműködésre képtelen vadállat vagyok, aki eddig minden értelmiségit lemészárolt, aki útjába került. Felség, ez gyalázatos rágalom! Én mindenkivel keresem az együttműködés lehetőségét mindjárt az első sortűz után, és aki hallgat a jó szóra, annak a haja szála sem görbül. Legjobb példa erre a santo domingói kupleráj esete (ha már értelmiségiekről van szó), ahol is a lányok az első lövések után rögtön kitették az ablakokba a fehér lepedőt. A fiúk rommá lőtték az egész piacteret, de ennek a háznak egy cserepe sem hullott le! Egyedül a vak csemballós kapott egy pofont, mert kivont kardal hadonászva akarta megvédeni a lányok tisztességét és már több helyen megvágta magát. Hanem az a buli, ami utána kerekedett! Felség, visszhangzott tőle a karibi térség, négy és fél mázsa ezüst ment rá, de megérte. Ó, pardon Felség, fecsegek itt össze-vissza, ez egy durva tengerésztörténet, nem a Te shakespeare-i szonettekhez szokott fülednek való! Az ezüstöt, meg sose bánd, igen ocsmány, kidugott nyelvű, dülledt szemű pogány isteneket ábrázoló, durva kidolgozású nagyipari tömegbóvli volt. Áldozati kések, meg rég lejárt naptárak. Csupa szívkitépő, bélkiontó, minden esztétikumot nélkülöző kacat. Beleborzongok, ha csak rágondolok. De az a buli…! No, később annak is megittuk a levét. Hamar elterjedt a hacacáré híre a térségben és megrakott hajókaravánok érkeztek messze földről, éltesebb polgárasszonyokkal és idősödő nemes hölgyekkel, akik magukat föláldozva akarták megmenteni a városaikat. Százával jöttek és mind ragaszkodott hozzá, hogy vessem őket a legénység közé. Még Párizs környékéről is érkeztek, pedig biztosítottam őket, azt a várost végképp nem akarom megsarcolni. Ettől vigasztalhatatlanok lettek, no de ez egy másik történet, maradjunk Smidt kapitánynál. Szóval a fentiekből is kitűnik, én maximálisan együttműködő típus vagyok. Az említett műintézet hölgyei erről legendákat tudnának mesélni.
Utolsó érvként megemlítettem neki, hogy hoztam az államkincstárnak hetven tonna spanyol aranyat. Ettől kicsit megenyhült, abbahagyta az üvöltést és már szenvtelen hangon folytatta: – Ez egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Az olajbanfözést azonnal kihúzhatjuk, a karóbahúzás és a vízbefojtás elhagyása is megoldható. Marad, azonban a fővesztés, családírtás és vagyonelkobzás (a költségekre). Ebből sajna nem tudok engedni, az ISM nem gyerekjáték.
Ez volt az a pillanat, Felség, amikor a kardomat kértem a steward-tól. Smidt kapitány, pedig sürgősen távozni készült. Itt felgyorsultak az események.
Királynőm, az gyalázatos rágalom, amit a Lordkancellár állít, miszerint én felköttettem Öfelsége Hivatalnokát. Az úgy történhetett, így visszapergetve az eseményeket, hogy mikor szerencsétlen Sir ISM kirontott a kabinomból a decken rögtön hasra esett az első merevítő gerendába és fejjel előre belezuhant egy kötélhurokba, amit a fiúk éppen felfele húztak a lobogódíszhez. (Felséged tiszteletére.) No, a lobogódísszel együtt Smidt kapitányt is felhúzták. Ez eddig így teljesen életszerű, nem? Száznál több a tanú. Én természetesen rögtön intézkedtem a kötél leeresztéséről, de mire a parancs végigfut a szolgálati úton Smidt kapitány bizonnyal kiszenved. Ezért a valóság tudatos torzítása az a rosszindulatú pletyka, miszerint az elsőtiszt tarkón lőtte a bajbajutottat. Ellenkezőleg! A segítségére akart sietni és igyekezett a feje felett ellőni a kötelet. Itt kell megjegyeznem, az első tiszt nem egy céllövő fenomén, de az igyekezetét, a segíteni akarását mindenképpen értékelni kell. Első lövéssel hasba, a másodikkal tarkón találta Smidt kapitányt. De a harmadik…! Az, viszont parádés mesterlövés volt. Pont telibe a kötelet, ami rögtön le is szakadt. Sajnos későn! Az első tisztem mentségére legyen még mondva, Smidt kapitány rendkívüli módon rúgkapált és forgott a kötélen, lehetetlenné téve ezzel a nyugodt célzást. Ez az igaz története ennek a szomorú estnek. Sajnálatos véletlenek sorozata vezetett e tragikus balesethez. Mert baleset történt, nem győzöm hangsúlyozni. Ezúton is jelentem Felségednek, a gerendát, amiben Smidt kapitány megbotlott, azonnal lefestettük sárga-fekete csíkosra.
Mindezek ellenére a Lordkancellár gyilkossággal vádol és számos kivégzést emleget. Azt mondja, a héten ez már az ötödik hivatalnoka, akit Felséged „szabadjára engedett”, így mondta, szabadjára engedett kapitányai kinyúvasztanak. Tegnap egy sorhajó tisztjei az inspekciózó Coast Guard-os* tiszt zsebeit tömték tele ezüsttel. Mikor az tiltakozott, hogy ő nem megvesztegethető, közölték vele, ez nem is megvesztegetés, ez csak súly. Azzal bedobták a Temzébe. Ő volt a negyedik. Ezért a kancellár úr valamit „statuálni” akar, vagy mi a rosseb. Talán példát. Én nem értem ezt a hivatali nyelvet.
Egyet, viszont tudok: Fülöp hatalmas flottával készül ellenünk és Fülöp imádja a papírjait, az íróasztalait és a rendeleteit. Felség, ha eltörlöd ezt az ISM izét és még egyszer kiengedsz engem a nyílt tengerre, mire Fülöp tisztjei kiállítják és a matrózok aláírják a Permit to Work-öket, mire a tüzérek kisilabizálják a Hot Work-öket* és a kapitányok lefuttatják az összes lehetséges tesztet, addig én (Engedelmeddel) szarrá lövöm, felgyújtom és a pokol fenekére süllyesztem az egész úszó hivatalt olajnaplóstul, dossziéstul, mindenestül. Isten engem úgy segéljen.
Még egyszer esedezem Felséged jóindulatáért, ne engedje, hogy a hazug vádak alapján mártírhalált kelljen elszenvednem a jog fellegvárában. (Csak zárójelben ismétlem bátortalanul 70 tonna színarany, Felség, nem hét, hetven!)
Kimondhatatlan rajongással: Capt. Francis Drake

Drága Kapitányom
Mérhetetlen felháborodással értesültem John Smidt balesetéről. Kapitány, miféle kupleráj van a hajódon! Micsoda dolog, hogy csak úgy szerte-széjjel hevernek merevítő gerendák, kötélhurkok és lövöldöző első tisztek a fedélzeten. Tessék rendet tartani! Az ügyet saját hatáskörömbe utaltam és kivizsgáltam! Minden kétséget kizáróan, (a Lordkancellárral karöltve) megállapítottuk, hogy valóban a sorozatos véletlenek ördögi láncolata okozta e sajnálatos és tragikus balesetet. (a Lordkancellár lemondását visszautasítottam) Az azték királynő nyakéke valóban pompás darab. Dögnehéz viselet, de édes teher, mert benne van Fülöp pecsétje, és ha a spanyol követ meglátja rajtam, minden bizonnyal széjjelvágja az ideg. Ez megér egy kis cipekedést. Zseni vagy Kapitány. Akarom mondani, vagyis írni Admirális. Na, ez hogy tetszik: Admiral Drake!
A siránkozással, pedig nem megyünk semmire. Az ISM-et nem én hoztam létre, az egyszer csak úgy lett. Megszüntetni sem áll hatalmamban, fohászkodjatok Istenhez, talán Ő az egyetlen aki segíthet. Ti még szerencsés helyzetben vagytok. Lesz idő, mikor a hajózás már régen nem rólatok fog szólni. Sima robotosok lesztek, rabszolgái a John Smidt-eknek és az ISM lavinaként görög tovább, maga alá temetve mindent és mindenkit. Én mondom ezt neked, Erzsébet, aki apám szerint egy boszorkány lánya vagyok. (Ezt nehogy terjeszd, mert felnégyeltetlek!)
Nos, Admirális, tedd a dolgod! Még egyszer, utoljára itt hagyhatod a dossziékat. Fuss ki és hozd el nekem Fülöp Armadájának egy darabját, amibe beletörölhetem a lábam. Isten bocsássa meg nekünk ezt a csalást. Talán elnéző lesz az utókor, ha megértik – Angliáért tettük. Térj vissza győztesen, hogy ily módon köszönthesselek: Isten hozott Sir Francis Drake.
Elisabet La Regina

UI: arról a santo domingói buliról mindent pikáns részletet tudni akarok, ha már négy és fél mázsa ezüstömbe van!

Lejegyezte: BJ. 

Csillaggal jelölt szavak magyarázata:
Emigration - bevándorlási hivatal, tulajdonképpen határőrség, akik az útlevél ellenőrzést végzik. Gyakorlatilag megtilthatják a partra lépést.
Port State Control - Állami (nemzeti) kikötői hatóság által végzett ellenőrzés. Vizsgálhatják a hajó okmányait, műszaki állapotát, a legénység képzettségét és mindent, ami a hajóval kapcsolatos. (Rendkívül kellemetlenek tudnak lenni, ha akarnak.)
ISM Code Audit - Egy, a biztonságos munkavégzés érdekében, bürokraták által létrehozott adminisztrációs rendszer, ami ugyan nem szolgálja a biztonságos munkavégzést, de ellenőrzése jólfizető, könnyű munkát ad egy csomó „léhűtőnek”.
Oil spil kitt - az olajszennyezés felszámolására alkalmas felszerelések, vegyszerek.
Olajnapló - minden üzem,- kenő, - és fáradtolajjal kapcsolatos tevékenységet naplózni kell.
Permit to work - A napi rutinon kívül kiadott munkáról egy nyomtatványt kell kitölteni, amit munka kezdetén a munkavégző, a munkát kiadó és a hajóparancsnok aláír, majd befejezvén a tevékenységet ismét aláír. (dátum, idő – óra/perc.) A Hot Work ugyanez, csak az tűzveszélyes melókról szól. (Ki, mikor, milyen szerszámokkal, milyen védőfelszereléssel, mit csinált. Nyomtatványt lefűzni és őrizni sokáig. Aztán jön egy hivatalnok, aki több mozifilmen látott már hajót, és ellenőrzi a papírhalmazt.)
Coast guard - parti őrség. Szintén jogosult az ellenőrzésre.