Süti készülődik. Úgy határozott, aznap belátogat az egyetemre. Nem tudom melyikbe, mert több intézmény óráit is hallgatta. Persze csak azokat, melyeket tudományos épüléséhez nélkülözhetetlennek ítélt. Komótosan, félkómában folyt a kora délelőtti startrutin.
Gondoltam részt vállalok én is a diplomaszerzés szerteágazó és igen fárasztó tevékenységéből, ezért elkezdtem összeállítani egy kiadós reggelit, amivel akár este hatig is kihúzhatja a tudásszomjtól űzött  leánygyermek. Pirítós, felvágottak, tea, paradicsom és más zöldségek kerültek az asztalra, és az egészet megkoronáztam egy lágy tojással. Süti, amennyire reggeli kómájába belefért, (9.30) igyekezett hálásnak mutatkozni, mikor lehuppant az asztalhoz és feltörte a lágy tojást. Aztán mélységes csalódottságának hangot adva megszólat. Azonnal tudtam, nagy lehet a baj, mert beszélni nem nagyon szokott ilyen idő tájt.
- Ezt én így nem tudom megenni! – nézett rám bánatosan nagy kék szemeivel, melyekben egy hitét vesztett gyülekezet csalódottsága tükröződött.
- Mi a probléma vele? – lestem bele a felnyitott tojásba, ami gyönyörű, kívánatos és étvágygerjesztő volt.
- Lágy! – nyögte ki bánatosan és elkeseredettsége fokozódni látszott, mert délelőttönként igen vonzódott a lágy tojáshoz.

-  Nos, a lágy tojásnak vannak bizonyos sajátosságai, például az, hogy lágy. – próbáltam gasztronómiából felcsipegetett ismereteimmel érvelni, nem tudván, a családban a lágy tojás a kemény tojásnak egy olyan speciális változata, ahol a tojás fehérje keményre fő, és csak a sárgája marad egy parányit puha. Puha és nem folyós! Ez a művelet rendkívül kifinomult termodinamikai folyamatot igényel.
- Ennek a tojásnak az állaga módfelett emlékeztet egy influenzában elhunyt papír zsebkendőére – indokolta Süti idegenkedését a tyúkipari terméktől.
Óóóó, semmi vész, gondoltam magamban, mióta feltalálták az atomfőzőt (a mikrohullámú sütőt nevezem így, mert könnyebb kimondani), azóta nincs megoldhatatlan hőkezelési eljárás. Arról hallottam ugyan, hogy tojást nem igazán ajánlott mikrózni, de nem mélyedtem el alaposabban a mikrohullámok és tojásmolekulák kölcsönhatásában. Betettem a hígnak ítélt tojást az atomfőzőbe, gondosan lefedtem és ráküldtem tíz másodpercnyi 2,5 gigaherces rezegést. Ha robban, hát tegye fedő alatt! Nem tette. Kivéve a mikróból megnyugodva láttam az állagában bekövetkezett változást. Egy majdnem kemény tojás kellette magát a tányéron. Meg voltam elégedve.
- Voila – tettem büszkén Süti elé a kijavított lágy tojást. Ő hálásan rám mosolygott és belemélyesztette speciális lágy tojás evő kanalát a feltálalt eleségbe. Ami ezután következett az kő kemény dráma, némi kabarisztikus felhanggal. Hatalmas detonációval atomjaira robbant a tojás. Sütit, engem és az egész étkezőt beterítette a törmelék. Mint ha 100 tojás sárgáját morzsolták volna szét a szélben.
- Merénytojás! – rebegte Süti bizonytalanul és a gyönyörű, hosszú szempilláira tapadt apróka tojásgalacsinok fel – le rohangáltak, ahogy megszeppenve pislogott a romok felett. Igen komoly mentális energiákat kellett mozgósítanom, hogy ne kezdjek visítani a röhögéstől.
- A szemed rendben van? – találtam vissza a komolyabb énemhez.
- Látok! – nyugtatott meg és felállt az asztaltól. – Megyek fürödni, hajat mosni. – és elhagyta a katasztrófa sújtotta területet.
- Nem direkt volt! – szóltam utána bizonytalanul és reméltem, hisz nekem, majd nekiálltam felszámolni a lágy tojás okozta borzalmakat, hogy mire Juci hazaér, legalább a plafon és az ablak tojásmentes legyen.
Aztán pár évre rá átvettük a diplomákat. Kitüntetéssel. Hm…, megint eredményes voltam.