Most – így karácsony jövetelére várva – ajánlanék egy parádés ajándéknak valót. Egy könyvet. Nagyon praktikus, mert mielőtt beteszed a fa alá, te is kiolvashatod. Hidd el érdemes. Ha tetszik, eltöltöttél „vele” pár vidám órát, ha nem, akkor megnyugszol: - de jó, hogy ezt a szart nem vettem meg magamnak! Én némileg ismerem a történetet. Van benne izgalom, küzdelem, szerelem (nem kicsi) és ármány. Elvisz a múltba, mutatja, hogy a jelen ugyanúgy működik, mint a múlt, és vigyáz a jövőre.
Mutatok néhány olvasói véleményt:
- „Iszonyatosan élveztem a nyelvi és képi játékokat, és olykor hiába túlmonologizáltak a párbeszédek, mégis zseniálisak. Ez határozottan az erősséged! Ott voltam végig, de nem a palotában vagy a küzdőtér porondján, esetleg Gordio házában. Nem. Én Gordio (és az összes karakter) fejében, szívében voltam, mikor épp kit olvastam, azzal voltam egy. Olvasás közben nem külső szemlélő voltam, aki a pótszéken csücsül, hanem én is együtt éltem a karakterekkel, a cselekménnyel. Persze, azért volt kedvencem: az első pillanattól a Druida jeleneteit élveztem a legjobban.”
- „Nagyon jól használod a képeket feszültségfokozásra, - oldásra, de egyszerű leírásra is. Itt-ott néha-néha túlszalad, de annyira illik a mű hangvételéhez, árnyalt mondandójához, az ábrázolt karakterekhez, és a választott történelmi korhoz, hogy amint felveszi az olvasó a ritmust, abszolút kívánatos, illeszkedő.”
- „Nagyon szerettem. Szerintem ez egy olyan könyv, amit többször is érdemes, akár különböző életszakaszokban újra és újra elolvasni, vagy idő híján akár csak az első olvasás során becetlizett, megjelölt oldalakat, bekezdéseket átolvasni.”
- „… szinte rágtam a körmöm, hogy bizonyos helyzeteknek mi lesz a feloldása, hogy fognak alakulni a dolgok.” „Komolyan azt gondolom, hogy a könyvedben a dramaturgia lazán odaver sok hollywoodi filmnek.”
- „…várom a következő könyvedet is, addig meg még egy párszor el fogom olvasni a Gladiátortáncot.”
- „Imádtam Sylviát, azt a sok érzelmet és gondolatot, ami körülötte forog, és ahogy forog.”
