Csak pár napja érkeztem haza valamelyik hajóról, és Timi gyanakodva figyelt. Három hónapos lehetett, amikor behajóztam, és most alig múlt egy éves. Idegen voltam és nem túl szimpatikus. Nem értette, ki ez a teljesen felesleges egyén, aki feltűnő otthonossággal mozog az ő kis birodalmában.
- Na mindegy, biztos ez is elmúlik majd, mint a fogfrász és a pocakgörcs – gondolta és várt, mert alapjában igen türelmes kislány volt. A család épp készült valahova, nejem a konyhában tárazta be cumisüvegek széles skáláját, én pedig a kocsikulcsot kerestem. Még rutintalan babatulajdonos lévén eszembe sem jutott, hogy az elkövetkezendő 4-5 évben nem lehet dolgokat csak úgy letenni. Határozottan emlékeztem, az asztalra dobtam a kulcscsomót, de ott nem láttam. És Timi is eltűnt. Ez már több volt, mint gyanús. Félrehajtottam a nappali szoba ajtaját és egyszerre meglett minden! Megrendítő dolog tárult a szemem elé. Timi az ajtó mögött guggolt és a kocsikulcsot igyekezett beügyeskedni a konnektorba. Én nem vagyok az elhamarkodott döntések híve, de itt tenni kellett valamit.

- Nem szabad! - kiáltottam rá, és odakapva a kezecskéjéhez, rácsaptam. Az én olvasatomban nem nagyot, de a kulcs így is kirepült a markából.
Kész, vége! Ezzel a mozdulattal „végleg” kiírtam magam Timi táncrendjéből. Eleinte csak befelé szívta a levegőt a felháborodástól, majd visszafogott üvöltésbe kezdett.        - Hát ilyent vele nem szoktak csinálni! Erre jön ez az állat, és megvalósítja a családon belüli erőszak teljes skáláját! Anya is előkerült a szívfacsaró zokogásra, nagyi is bekukkantott a nappaliba, és kérdőn, szemrehányón néztek rám. Röviden felvázoltam a tényeket. Nejem felemelte Timit, aki azonnal bújt a nyakába, és szelíden magyarázni kezdte:
- Az összes konnektor be van dugva babavédő dugaszolóval! Még a szomszédban is!
Ennél sokkal mélyebbre nem lehetett volna taszítani az önvád mardosó, savas oldatába.
Timi hónapokig nem állt „szóba” velem. Ha cipelni kellett, csak anya vihette, ha játszótérre mentünk, csak jött mellettem, a kezem nem fogta. Bárhova hívtam, kosarat kaptam.
- Majd fogom én agyonveretni magam valami sötét sikátorban? – gondolta, mikor invitáltam.

Aztán telt-múlt az idő, ami a legjobb doktor a lélek nyavalyáira, és egyszer Pálkövén sétáltunk a kőrakodónál. Timi rajongott a vonatokért, a strandon még a vízből is hajlandó volt kijönni, ha a vonat dudált, és apró lábain kacsázva igyekezett közelebbről megnézni a rohanó kékséget. No, a kőrakodó mellett is futott a sín és egy sorompó nélküli vasúti átjáró is volt a kövekkel érkező teherautók számára, amik az uszályokba rakandó sziklákat szállították a kikötőbe. Itt, az átjárónál ért utol minket a Révfülöp felől érkező tapolcai gyors dudálása.
- Timi, jön a vonat! – igyekeztem bevágódni a kiscsajnál. Ő azonnal elkezdett szaladni a sínek felé, mert a lehető legközelebbről akarta szemlélni a vasúti demonstrációt. Én Timi és a sínek közé helyezkedtem, mindenáron megakadályozandó, hogy azonos időben tartózkodjanak az átjáróban. A vonat meglepő csendességgel közeledett. Timi a kanyart figyelte, ahonnan a vonat kivágtat, én Timit. Aztán megjött. A vonat beesett az átjáróba. Az égszakadás és a földindulás együttesen sem képez akkora ricsajt, mint ez a vontatmány. Picúr ilyen közelről még nem érzékelte a MÁV-ot működés közben. Már a mozdony eldübörgése után láttam, baj van. Az előbb még érdeklődő arcocskáján határtalan rémület ült, és tanácstalanul indult volna egyszerre 3-4 irányba is, de elől a rettenetes zaj, hátul a vöröslő sziklák és a Balaton és csak egy olyan dolog volt elérhető közelben, ami talán, hangsúlyozom, talán biztonságot jelent. Ez én voltam. Odafordult hozzám és felemelte a karjait, ami azt jelentette: felvehetem. Sőt, kifejezetten igény merült fel rá! Gyorsan felkaptam és ….és ott megtapasztalhattam, milyen nagynak és erősnek lenni, egy biztos pontnak, akihez oda lehet futni, ha jön a vonat. A kocsik hosszan rohantak előttünk, a lehúzott ablakokból emberek integettek, mi visszaintegettünk és Timi csak bújt, csak bújt a nyakamba, és elégedetten konstatálta:
- Ez a pasi még jó lesz valamire. Meg tud védeni a vonattól. Én, pedig ott a pálkövei kőrakodón Timi segítségével igazi apa lettem. Azt hiszem.