Előszó:

A most következő történet fenekestől felforgatta néhány ember életét. Történt, valamikor az elmúlt évezredben, hogy két fiatal közel sodródott egymáshoz és alaposan megperzselődött. Az élet azonban, már akkoriban sem garantálta a happy end-et, és közös erővel sikerült elszúrniuk egy születőfélben lévő fergeteges szerelmet. Mint két rutinos lepke a gyertya lángja fölött, úgy rebbentek szét az intenzív hőhatásra. Aztán eltelt huszonöt év, és valaki megint meggyújtotta azt a gyertyát.

A csodás pillangó ma már a feleségem.               

A férfi a fotelban ül és vár. A kora délutáni napfény a függönyön át a szemközti falra vetíti az ablak előtt hajladozó csupasz fák árnyékát. A fotel melletti kis asztalon egy üveg frissen bontott Cabernet Sauvignon. Egy keveset kitölt az egyik pohárba, leteszi, hagyja levegőzni a bort. A vér sűrűségű ital vörösen izzik a beszűrődő fényben. A távirányítóval elindítja a CD-t a lejátszóban. Halk, egyre erősödő orgonabúgással indul az Adagio. Mire felemeli az asztalról a poharat az orgona hangja betölti a szobát és a hegedűk szelíden énekelnek a búgó hang felett. Kérdés – felelet. Mint, mikor férfi és nő szól egymáshoz az ölelkezés elején. Az órájára néz. Még rengeteg ideje maradt és már csak a gyertyát kell meggyújtani. Felemeli a poharat, nem iszik bele, csak nézi az üvegen át a falon táncoló árnyakat. A groteszk figurák a pohár torzításában összeállnak, fura formát öltenek. Ahogy összeszűkíti a szemét a látomás elválik a faltól, kilép a síkból, kitölti a teret, alakot ölt. Fiatal, 30 körüli férfi jelenik meg előtte és a függönyön vibráló fényben sétálni kezd. Rámutat a fotelban ülőre, és gúnyosan kérdi:
- Mit csinálsz itt, öreg?
- Hiszen tudod. Várok.
- Őt?
- Igen, Őt.

- Totál dilis vagy. Időpocsékolás. Hidd el! Én csak jót akarok neked. Iszonyú fájdalomtól kíméled meg magad, ha most világgá szaladsz. Nem emlékszel? Én próbáltam. És nézz rám, aztán magadra. Na, rémlik valami? Engem az ismerős lányok, asszonyok csak angyalarcúnak szólítanak. Rád azt mondják, megöregedtél. Nekem nem sikerült, pedig olyan szerelmes voltam, mint a Shakespeare összes. Megkóstolt, aztán kirúgott. Engem! Akkor mit akarsz te?
- Máshonnan közelítek.
- Ezt hogy érted?
- Van nő, akinek a testén át vezet az út a lelkéhez. Te ezt próbáltad. És van, akinek a lelkén át lehet eljutni a testéhez. Ez nagyságrendekkel nehezebb túra. A fiatalok nem is szeretik, inkább hagyják a fenébe az egészet.
- És neked így sikerült?
- Úton vagyok.
- Baromság! Én sem csak a testét akartam. Szerettem. Nagyon szerettem!
- Eltoltad a sorrendet! Elijesztetted. Még nem volt tied a lelke, de már „beletúrtál a hajába.” Különben nemsokára kiderül hol szúrtad el. Még az sem biztos, hogy elszúrtad. Talán csak a körülmények...? Majd mesélek.
- Kösz! …Késő! …Rajtam már nem segít. – lehajtja a fejét, nézi a padlón a semmit, majd szinte könyörögve teszi fel a kérdést: - Te! Miért kell nekünk minden áron ez a nő? Mit tud, amit a többi nem?
Az idősebb férfi elmosolyodik.
- Háát..., hogy neked miért kellett, arról már csak elképzelésem van. De, még most is bele borzongok! Nekem miért kell? Két dolog miatt. Egyik fontosabb, mint a másik. Tudod, Őmellette talán lehetek az, aki mindig is szerettem volna lenni. Nem lettem, mert nem volt rá igény, késztetés. A másikat te tudod a legjobban, nyakig benne is vagy. Van egy huszonöt éves álom, amit a világ egyetlen nője sem tud megvalósítani. Egyedül Ő! És ez az álom olyan gyönyörű........, de pont neked magyarázzam?
A fel–alá sétáló árnyalak megáll, döbbenten a fotelban ülőre mered.
- Jézusom, mit csinálsz? Te bőgsz? Egy férfi, csak az anyja temetésén bőgjön!
Az öreg ijedten az arcához kap.
- Anyád bőg!... Hülye vagy, ez csak egy könnycsepp!
- Miért? Azt mondod sínen vagy?!
- Miért, miért! Érted!.... Miattad! A távolba tűnt ifjúságért, az elszalasztott lehetőségért, az elszállt évekért. És talán egy kicsit az elkövetkezendő boldogságért. Ezekért nem túl nagy ár egy csepp sós víz. Ennyi belefér!?
- Rendben, csak ne dühöngj! Még megüt a guta a mennyország kapujában.
- Szemtelen vagy, fiatal barátom. Több tiszteletet!
- Nekem még mindig kétségeim vannak! Ok. Én belekóstolhattam ropogósan, fiatalon. Édes volt, mint a méz. Aztán álomkép lett. Az álomképet, pedig kergetni illik, nem utolérni. Mi lesz, ha a kezeid között szertefoszlik, és marad egy 47 éves nő? Neked, aki huszonéves csajokat szoktál hajkurászni?
- Na, akkor most nagyon figyelj, fiú! Egy rendkívül fontos lecke jön! Kiváltságos vagy, hogy ilyen fiatalon e tudás birtokába juthatsz. De, hát nem akárkinek az árnya vagy. Tehát: képzelj el egy kosár érett szőlőt, mint Nőt! Illatos, édes, ropogós, kívánatos, aztán az idő múltával megpuhul, összeaszik, elveszti szőlő jellegét és fogyaszthatatlanná válik. Ám némelyik - ez elég ritka - borrá nemesedik, és egy emberöltőn át a férfi öröme lehet. Te kivettél a kosárból két–három szem szőlőt. Én megkapom az egész kosarat borrá forrva, amiben benne van föld íze, amiből kinőtt, a rügyek bársonya, a tavaszi zápor frissessége, az érett fürt édese, a napfény vibrálása, ami érlelte és az őszi szüret semmivel sem téveszthető illata. És még valami: a mámor, amit minden jó bor tud, de egyetlen szőlőfürt sem. Barátom, ez a nedű olyan nemes, hogy a Lordok Házában is külön polc illeti. Érted a különbséget?
- Igen, már értem. – hosszan hallgatnak, nézik egymást. - Most az is világossá vált, miért sikerülhet neked az, ami nekem nem jött össze. Miért nem tudtam én ezeket akkor? Miért?
- Na, látod fiú, ezért volt a könnycsepp. Ezt a leckét istentelenül drágán mérik. Egy fél élet az ára. Van akinek egész. És olyan is van, aki hülyén hal meg!
Megint hallgatnak. Elgondolkodva bámulják a plafont, majd az öreg leereszteti a poharat, lassan, behunyt szemmel belekortyol a borba.
- Hm...csoda!
Mire kinyitja a szemét, egyedül van. Az árnyékok eltűntek a falról a szoba már teljes homályba borul. A zene felerősödött, az orgona extázisban vibrál és a hegedűk sikoltva omlanak az orgonabúgásra.
Az ajtón éles kopogás töri meg a varázst. A férfi feláll, leteszi a poharat, meggyújtja az asztalon álló gyertyát és közben kifelé kiált:
- Nyitva van! - aztán, csak úgy magának hozzáteszi még csendesen: - Neked huszonöt éve nyitva!